A második kötet

A második kötet az első közvetlen folytatása. Ez a történet részben egy másik helyszínen játszódik (ld.a lenti leírást), részben pedig visszatekint az eredeti, simagöröngyösi helyszínre is.

Az eddig beérkezett írások

Az előzmények

RIP Az első kötetben Az indián zombi suttogása című novellában megjelent a faluban a CIA, és lerendezték Suttogó, illetve a műhold kérdését. Bár a történetből nem derült ki, de a CIA emberei magukkal vitték a műhold használható alkatrészeit és néhány viszonylag épségben maradt zombit – szokás szerint további vizsgálatok céljából. Ezután az anyagot átadták az amerikai hadsereg fejlett technológiákkal (többek között az ufótechnológiával) foglalkozó kutatórészlegének. A hadsereg illetékesei ekkor megkeresték a Homoergaster írásában szereplő Dr. John Campbell-t és Dr. Bill Armstrongot (a néger tudóst), hogy lenne-e kedvük nekik dolgozni. A két tudós persze nem utasította vissza az érdekesnek ígérkező lehetőséget, így most ők a hadsereg alkalmazottaiként a Simagöröngyös-projekt vezető kutatói.

A helyszín

Skull A könyv helyszíne egy kis szigetecske, a Szent Lázár sziget valahol az Atlanti-óceán északi részén. Ez nem egy trópusi paradicsom, hanem egy zord időjárással, viharokkal és hideggel megáldott (vagy inkább megvert) sziget, ahol néhány halász próbál valahogy megélni. Ezen a helyen nincs is sok látnivaló, mindössze egy kis (Simagöröngyöshöz hasonló méretű) halászfalu, egy repülőtér, illetve a hadsereg titkos kutatóközpontja helyezkedik el itt, ahol a Simagöröngyös-projekt műveletei folynak.

A faluban találhatók a halászok házai, a templom, melyben egy katolikus pap tart miséket, egy bevásárlóközpont a boltosokkal, néhány kocsma a kocsmárosokkal és az orvosi rendelő egy orvossal és az ő asszisztensével. A templomot még az 1700-as években építették a szigetre költöző telepesek, az ő málladozó sírköveik mind a mai napig láthatók a templomkerti temetőben. A település közelében helyezkedik el a kikötő, innen indulnak a halászok nap mint nap ki a tengerre. A kikötő mellett áll egy régi, de még ma is működő világítótorony. A torony őrei régebben a haditengerészetnél szolgáltak, leszerelésük után kerültek a szigetre. A faluban él néhány indián is, akik a sziget őslakosainak leszármazottai. A köztiszteletben álló helyi seriff is indián származású, aki büszkén vallja, hogy ősei között említheti Suttogót, a híres varázslót.

A szigeten található repülőteret a II. világháborúban katonai célokra használták. Tengeralattjáró-elhárító járőrgépek és léghajók, illetve konvojkíséretet biztosító vadászrepülőgépek szálltak fel a reptérről. A háború szomorú emlékeként a parttól nem messze egy 1943-ban megfeneklett német tengeralattjáró roncsai láthatók, benne a tengerészek holttesteivel. Néhány német tengeralattjárós annak idején szerencsésen ki tudott jutni a partra, és végül a faluban telepedtek le. Leszármazottaik ma is a szigeten élnek, sőt, három, akkoriban még ifjoncnak számító tengerész, Hans, Helmut és Günther a falu tiszteletnek örvendő öregeinek számát gyarapítja. Tiszta időben a magasból jól kivehetők egy, a part menti sekély vízben lezuhant és elsüllyedt B-24 Liberator bombázó roncsai is. A háború után egy ideig még az amerikai haditengerészek üzemeltették a repteret, viszont ma már a légi-tengeri kutató és mentőszolgálat repülőgépei és helikopterei állomásoznak itt. Nem egyszer előfordult, hogy a Bermuda-háromszög közelében eltűnt hajók és repülőgépek után kutattak az itt állomásozó pilóták. A mentőszolgálat helyi parancsnoka egy Vietnamot is megjárt veterán pilóta. Néhány magánrepülőgép tulajdonosa is használja a repteret. Néha teherszállító járatok is érkeznek ide, melyek az itt élők számára nélkülözhetetlen árukat szállítják a szigetre.

A sziget kietlen, sziklás részein ősi romok találhatók, melyek eredetére sem a régészek, sem az itt élő öreg indiánok nem tudnak elfogadható magyarázatot adni. A közvélekedés szerint az ősi kőkörökkel valami nincs rendben, ugyanis többen – köztük tapasztalt katonai pilóták is – tanúsították, hogy bizonyos napokon, sötétedés után a körök erős, kékes fénnyel világítanak az éjszakában. Amatőr búvárok a szigethez közel, a tenger alatt is találtak emberi kéz által a régmúltban megformált, sűrű iszappal borított, ciklopi építményeket.

Az alaptörténet

Bat A katonai kutatóközpont, ahol Campbell és Armstrong dolgozik, egy régi, még az amerikai polgárháború előtt épített udvarház alatt működik. Az akkor már hosszú évek óta elhagyatott ódon udvarházat a II. világháborúban sajátította ki a haditengerészet, hogy a repülőtéren dolgozó pilótáknak szállást tudjanak biztosítani. A háború alatt a romokban álló épületet felújították, és a pilóták védelmére mélyen a föld alá acélból és betonból masszív bunkereket építettek ki. A háború után a komplexumot átvette a hadsereg, és a katonák azóta is karbantartják a régi házat, illetve folyamatosan bővítik a föld mélyén meghúzódó kanyargós alagutakat. Az udvarházban ma az adminisztratív feladatokat ellátó és az őrszolgálatot adó felfegyverzett egyenruhások élnek, a bunkerekben pedig viszonylag kicsi, ám jól felszerelt laboratóriumok találhatók. Az egyik földmélyi laborban kapott helyet a Simagöröngyös-projekt csapata is. A többi, itt dolgozó kutató mesterséges intelligencia kutatásokkal foglalkozik, melynek végső célja autonóm harci robotok előállítása. A katonák és a kutatók szabadidejükben kijárhatnak a faluba, csak a munkájukról nem beszélhetnek a helyiekkel. A helyieket persze különösebben nem is érdekli a dolog, hiszen elsősorban munkájukkal vannak elfoglalva.

Egy sötét, viharos éjszakán Campbell és Armstrong beautóznak katonai dzsipjükön a faluba, hogy az egyik kocsma plazmatévéjén megnézzék az aznap esti kosármeccs közvetítését. A békés sörözgetést a telefonjukra érkező riasztás szakítja meg – rögtön tudják, hogy valami baj történt a laborban...

A szereplők

Bat Wladislav Lensky: aktív környezetvédő, régebben a Lengyel Különleges Erőknél szolgált

Kis Ede: egyetemi hallgató és és egy középkori hagyományőrző egyesület tagja. Atomgerendásról hazafelé tartva a vonaton megtámadja egy zombi.

Csipa Mihály: körzeti megbízott. Többnyire csak Misi. 37 éves, sportos testalkatú, kopasz, a rend éber őre. Hivatali idejét a szolgálati egyenruhájában tölti, magánéletében bőr rockerszerkót visel. Kemény, de igazságos. Van egy régi, de jól karbantartott MTZ-je, de munkaidőben a kitűnően felszerelt szolgálati Lada Nivával közlekedik. Szellemi értelemben kissé egyszerű, mondhatni a többiekhez képest mindig le van maradva két lépéssel. Ezért tart segédet.

Szekeres Kálmán: Misi segéde. Amikor nagyon erőlködik, hogy megfeleljen, akkor Mikorkakálmán. Egyébként csak Szeka. 33 éves, rendőrtiszti főiskolát végzett, "alighajú", kisportolt fiatalember. Lokálpatrióta, szívét-lelkét kitenné Simagöröngyösért, ami szerinte a leggyönyörűbb magyarországi település. Ő maga kérte, hogy itt, szülőhelyén szolgálhassa és védhesse a rendet. Misivel az eltelt néhány év alatt jól összebarátkozott, együtt járnak motorozni a környéken. Egy vadiúj Harleyt hajt. A helyi lányok odavannak érte.